A k�t f�rfi a keskeny holdf�nyes utc�t�l n�h�ny m�ternyire t�nt fel. Egy m�sodpercig n�m�n, mozdulatlanul, egym�s mellkas�nak szegezett p�lc�val �lltak, �m amikor felismert�k egym�st, p�lc�jukat a tal�rjukba s�llyesztett�k, �s f�rg�n elindultak az utca v�g�be.

- H�rek?- k�rdezte a magasabbik f�rfi.

- A legjobbak- felelte Perselus Piton. Az utca bal oldala alacsony vadszederrel volt szeg�lyezve, a jobb oldal pedig magas, l�that�an gondozott s�v�nnyel. A f�rfiak tal�rja bok�juk k�r�l lobogott, mik�zben gyalogoltak.

- Gondoltam, hogy k�stem-, mondta Yaxley. A f�k �gain �thatol� holdf�ny megvil�g�totta nyers arcvon�sait.- Kicsit nehezebb volt, mint amire sz�m�tottam. Rem�lem, most m�r megnyugszol. B�r az alapj�n, ahogy fogadt�l, nincs minden rendben, igaz?

Piton biccentett, de nem f�z�tt hozz� semmit. Befordultak jobbra, �s egy sz�les kocsifelj�r�hoz �rtek az utca v�g�ben. A magas s�v�ny is arra folytat�dott, amerre �k mentek, k�t -a f�rfiak el�tt felt�n�- impoz�ns kov�csoltvas-kapuban v�gz�dve. Azonos�t�sk�ppen felemelt�k a bal karjukat, �s �tl�ptek ott, ahol a fekete f�m k�dbe veszett. A tiszafa s�v�ny elnyelte a f�rfiak l�pteinek zaj�t. A jobb oldalukr�l suhog�s hallatszott. Yaxley �jra el�kapta a p�lc�j�t, s t�rsa feje fel� ir�ny�totta, de a hang csak egy �rtalmatlan feh�r p�v�t�l sz�rmazott, amely m�lt�s�gteljesen tr�nolt a s�v�ny tetej�n.

- Soha nem hazudtolod meg magad, Lucius. P�v�k…- Yaxley egy horkant�ssal visszacs�sztatta p�lc�j�t tal�rj�ba. Egy tekint�lyes h�z t�nt fel a s�t�ts�gb�l. A f�nyek megcsillantak a gy�m�ntkirak�s� f�ldszinti ablakokon. A s�v�ny m�g�tt valahol egy sz�k�k�t csobogott. L�buk alatt kavics ropogott. Piton �s Yaxley elindult a bej�rati ajt� fel�, amely k�zeled�s�kre mag�t�l kiny�lt. Az �ri�si bej�rati csarnoknak halv�ny vil�g�t�sa �s pomp�zatos d�sz�t�se volt. A k�padl� nagy r�sz�t csod�latos sz�nyeg bor�totta. A s�padt arc� emberek k�pei k�vett�k tekintet�kkel a k�t f�rfit, ahogyan a csarnokon �tv�gtak. Meg�lltak a k�vetkez� szob�ba vezet� neh�z faajt� el�tt, haboztak egy pillanatig, v�g�l Piton lenyomta a bronz kilincset. A t�rsalg� tele volt egy hossz� d�szes asztaln�l �l� emberekkel. A szoba szok�sos berendez�se a szemk�zti falhoz volt tolva. A vil�g�t�st a kandall�p�rk�nyra er�s�tett aranyozott t�k�r alatt pattog� t�z szolg�ltatta. Piton �s Yaxley egy pillanatig meg�llt a k�sz�b�n. Amint szem�k megszokta a gyenge vil�g�t�st, megpillantott�k a terem legk�l�n�sebb ember�t. A l�tsz�lag eszm�letlen ember az asztal f�l�tt l�gott, lassan forogva, mintha egy l�thatatlan k�t�llel felakasztott�k volna. Ugyanez t�kr�z�d�tt vissza a f�nyes �s csupasz asztallapr�l �s a t�k�rben is ez l�tszott. Egyik ember sem foglalt helyet ennek a k�l�n�s l�tv�nynak a k�zel�ben, kiv�ve egy s�padt fi�t, aki k�zvetlen�l el�tte �lt. �gy t�nt, k�ptelen meg�llni, hogy ne n�zzen oda bizonyos id�k�z�nk�nt.

- Yaxley. Piton. – sz�lt egy magas, tiszta hang az asztalf�n�l. – Majdnem elk�stetek. A hang tulajdonosa k�zvetlen�l a t�zhelyn�l �lt, �gy neh�z volt az �jonnan �rkezettek sz�m�ra a k�rvonalain�l t�bbet kivenni. Ahogy k�zelebb l�ptek, megl�tt�k a f�rfi komoran ragyog� kopasz, k�gy�szer� arc�t. Az orrlyukak helyett r�sek voltak, a szeme hely�n pedig egy v�r�sen izz� szemp�r foglalt helyet. Annyira s�padt volt, hogy �gy l�tszott mintha gy�ngy�s par�zsl�st �rasztott volna.

-Piton, ide. – mutatott Voldemort a jobb oldal�n lev� �res sz�kre.. – Yaxley – Dolohov mell�. A k�t f�rfi elfoglalta kijel�lt hely�t. Minden szem Pitonra szegez�d�tt. Voldemort sz�lalt meg el�sz�r. - Teh�t?

- Nagyuram, a F�nix Rendje azt tervezi, hogy Harry Pottert elviszik jelenlegi hely�r�l egy biztons�gos b�v�helyre j�v� h�t szombaton, sz�rk�letkor. Az �rdekl�d�s az asztal k�r�l �rezhet�en megn�tt. N�h�nyan mereven figyeltek, m�sok idegesen mozgol�dtak, de mindannyian Pitont �s Voldemortot figyelt�k.

- Szombaton…sz�rk�letkor. – ism�telte Voldemort. V�r�s szemei Piton fekete szemeit f�rk�szt�k, olyan intenzit�ssal, hogy t�bben ink�bb ijedten elfordultak, nehogy m�g egyszer megpillants�k a kegyetlen tekintetet. Piton rezzen�stelen�l viszonozta a pillant�st, �s n�h�ny pillanat m�lva Voldemort ajaktalan sz�ja mosolyszer�s�gre h�z�dott. - J�. Nagyon j�. Az inform�ci� pedig…

- A forr�st�l van, amelyikr�l a m�ltkor besz�lt�nk.

- Nagyuram, �n m�shogy hallottam. – Yaxley v�rt, de Voldemort nem k�rdezett, �gy h�t folytatta. – Dawlishnak, az aurornak a sz�j�n kics�szott, hogy harmincadik�ig, am�g a fi� be nem t�lti a tizenhetet, addig ott marad. Piton mosolygott.

- A forr�som azt is mondta, hogy k�sz�tenek egy tervet, amivel vakv�g�nyra akarnak csalni minket. Nem f�rhet k�ts�g ahhoz, hogy Dawlishra konf�zi�s b�b�jt sz�rt�k. Nem ez lenne az els� alkalom.

- Biztos�thatlak arr�l Nagyuram, hogy Dawlish igazat mondott. – �rvelt Yaxley.

- Ha t�nyleg konf�zi�s b�b�jt sz�rtak r�, �gy adja el� �s �gyis tudja mintha igaz lenne. – mondta Piton. – Biztos�thatlak t�ged arr�l, hogy az Auror Parancsnoks�g nem szeretne szerepet j�tszani Harry Potter v�delm�ben. A rend azt hiszi, hogy lefoglalja minden er�nket a Miniszt�riumba val� be�p�l�s.

-Van olyan dolog egy�ltal�n, amit a Rend j�l tud? – k�rdezte egy z�m�k f�rfi, aki Yaxleyt�l nem messze �lt. Zih�l� kuncog�st hallatott, ami visszhangzott az eg�sz szob�ban. Voldemort nem nevetett. Tekintete az asztal felett himb�l�dz� testre v�ndorolt, �s �gy l�tszott, hogy elmer�lt a gondolataiban.

- Nagyuram, - folytatta Yaxley – Dawlish �gy tudja, hogy egy eg�sz csapat auror megy majd a fi��rt… Voldemort felemelte feh�r kez�t, mire Yaxley elhallgatott, s bossz�san n�zte, ahogy Voldemort Pitonhoz fordul.

- Hol fogj�k elrejteni a fi�t azut�n, hogy elvitt�k?

- A Rend tagok egyik�n�l. - v�laszolta Piton. – A hely – ahogy forr�som jelentette – meg tud adni minden v�delmet, amit a Rend �s a Miniszt�rium egy�tt tudna szolg�ltatni. Szerintem nem tudn�nk �t elhozni onnan, ha m�r ott van, hacsak a Miniszt�rium nem esik el m�g az akci� el�tt, alkalmat adva arra, hogy felt�rk�pezz�nk �s megsemmis�ts�nk eleget a var�zslatokb�l ahhoz, hogy �tt�rj�nk a marad�kon.

- Nos, Yaxley? – Voldemort odah�vta az asztalhoz a f�rfit. – El fog esni a Miniszt�rium j�v� h�t szombatig? Megint minden fej fel� fordult. Yaxley kih�zta a v�ll�t.

- Nagyuram, ezzel kapcsolatban is j� h�reim vannak. Nehezen �s nagy er�fesz�t�sekkel, de siker�lt r�helyeznem az Imperius-�tkot Pius Thicknessere. N�h�nyan a Yaxley k�rny�k�n �l�k k�z�l �rdekl�dve n�ztek r�. A szomsz�dja, Dolohov, egy hossz�k�s, ferde arc� f�rfi h�tba veregette.

- Elkezd�d�tt. – sz�lalt meg Voldemort. – �s Thicknesse csak egy ember. Scrimgeourt musz�j beker�tenie az embereimnek, miel�tt �n sz�nre l�pek. Egyetlen elsz�rt mer�nylet a miniszter ellen, �s a terv�nk romba d�lhet.

- Igen Nagyuram, ez igaz. De te is tudod, hogy a Var�zshaszn�lati F�oszt�ly vezet�jek�nt nemcsak a Miniszterrel, hanem minden f�oszt�ly vezet�j�vel kapcsolatban �ll. Most, hogy egy magas beoszt�s� vezet� a z ir�ny�t�sunk al� ker�lt, k�nny� lesz a t�bbit is �t�ll�tani, hogy azt�n egy�tt buktass�k meg Scrimgeourt.

- Rem�lj�k, Thicknesse bar�tunk nem bukik le azel�tt, hogy a Miniszt�rium az eny�m lesz. Ha nem tudjuk a fi�t az �j b�v�helyen elkapni, akkor utaz�s k�zben csapunk le.

- itt is el�ny�sebb helyzetben vagyunk, Nagyuram. – mondta Yaxley. – M�r j� n�h�ny t�gl�nk van a M�gikus K�zleked�s�gyi F�oszt�lyon. Ha Potter hoppan�l, vagy a Hop-h�l�zatot haszn�lja, r�gt�n elkapjuk.

- egyiket sem teszik. – mondta Piton. – A Rend tart�zkodik mindenf�le utaz�si form�t�l, amit a Miniszt�rium ellen�rizni tud. Csak a Rend tagjaiban b�znak meg.

- Egyre jobb. – jegyezte meg a S�t�t Nagy�r. – Musz�j lesz kimennie a szabadba. K�nnyebb lesz elkapni. -Voldemort �jra feln�zett a lassan forg� testre, �s folytatta. – Szem�lyesen l�togatom meg a fi�t. Sz�mos hiba cs�szott m�r azokba az akci�kba, amik Harry Potter ellen ir�nyultak. T�bbet a saj�t b�r�m�n tapasztaltam. Az, hogy Harry Potter �l, n�velte a hib�im sz�m�t, �s n�velte az � dics�s�g�t. A t�rsas�g nyugtalanul n�zte Voldemortot, t�bben nem is tagadt�k, hogy k�telyeik vannak az akci�val kapcsolatban. Voldemort, annak jel��l, hogy m�g mindig szeretne besz�lni, megmozgatta a mozdulatlan testet. - �vatos voltam, de a v�letlen �s a szerencse mell� �llt, �gy siker�lt meghi�s�tania sorra a terveimet. De most m�r t�bbet tudok. M�ra m�r azokat a dolgokat is �rtem, amikr�l nemr�g m�g halv�ny fogalmam sem volt. Nekem kell meg�ln�m Harry Pottert, �s �n is fogom v�ghezvinni ezt a tettet. Ezek a szavak szeml�tom�st k�l�nb�z� reakci�kat v�ltottak ki. Voltak jajvesz�kel�k, �s f�jdalmasan panaszkod�k. - F�regfark. – sz�l�totta meg Voldemort ugyanazzal a csendes, �s gondterhelt hanggal, an�lk�l, hogy levette volna a tekintet�t a lassan p�rg� testr�l. – Nem azt mondtam, hogy �rizd a foglyunkat?

- D-de, Nagyuram. – ny�gte a kisember az asztal k�zepe t�j�n, akinek a sz�ke els� pillant�sra �resnek l�tszott. Most lecs�szott �l�hely�r�l, �s kiosont a szob�b�l, mik�zben az egyik keze ez�st�sen csillogott.

- Ahogy mondtam, - folytatta Voldemort, fesz�lt k�vet�ire n�zve. – m�r jobban �rtem a dolgokat. �pp ez�rt sz�ks�gem lesz most r�gt�n valamelyik�t�k p�lc�j�ra, ahhoz, hogy meg�lhessem Harry Pottert. Az arcok megd�bben�st t�kr�ztek. �gy n�ztek r�, mintha kijelentette volna, hogy ig�nyt tart az egyik karjukra. - Nincs �nk�ntes? – k�rdezte Voldemort. – akkor legyen mondjuk…Lucius. Nem l�tom akad�ly�t annak, hogy odaadd a p�lc�dat. Lucius Malfoy feln�zett. A b�re s�rg�s �s viaszos volt, a szemei pedig beesettek �s karik�sak. Amikor megsz�lalt, a hangja rekedt volt.

- Nagyuram?

- A p�lc�dat, Lucius. A p�lc�dat k�rtem.

- �n… Malfoy egy oldalpillant�st vetett feles�g�re. A n� mereven n�zett el�re, s legal�bb olyan s�padt volt mint a f�rje, hossz� sz�ke haja a h�t�ra l�gott. Az asztal alatt megszor�totta hossz�, t�r�keny ujjaival f�rje csukl�j�t. Az �rint�sre Malfoy el�h�zta p�lc�j�t, �s Voldemort el� tette, aki felemelte �s alaposabban szem�gyre vette.

-Milyen f�b�l van?

- Szilf�b�l, Nagyuram. – suttogta Malfoy.

-�s a mag?

- S�rk�ny…s�rk�nysz�vizomh�r.

- Rendben. – mondta Voldemort. El�h�zta saj�t p�lc�j�t, �s �sszehasonl�totta a kett�t. Lucius Malfoy tett egy �nk�ntelen mozdulatot. Egy m�sodperc t�red�k�ig �gy t�nt, hogy el akarja venni Voldemort p�lc�j�t az �v��rt cser�be. A reakci� nem k�sett Voldemort r�sz�r�l, akinek a szemei rosszindulat�an kit�gultak. - Elvenn�d a p�lc�mat, Lucius? Az �n p�lc�mat? N�h�nyan a jelenl�v�k k�z�l kuncogtak. - Visszaadtam a szabads�god, Lucius, eml�kszel r�? Vagy ez m�r nem el�g sz�modra? T�bb kell? �szrevettem, hogy te �s a csal�dod nem vagytok vid�mabbak mint a m�ltkor…tal�n nemk�v�natos szem�ly vagyok a h�zadban, Lucius?

- Nem…ez nem igaz, Nagyuram.

- Ezek a hazugs�gok, Lucius… A l�gy hang �tv�ltott sziszeg�sre. N�h�ny ember alig tudta leplezni borzong�s�t a hang hallat�n. Az asztal al�l hallatszott, hogy valami s�lyos mozog ott. Az �ri�si k�gy� el�bukkant, �s lassan felm�szott Voldemort sz�k�re, majd elhelyezkedett Voldemort v�ll�n. A nyaka olyan vastag volt, mint egy f�rfi combja. R�s alak� szem�vel pislog�s n�lk�l n�zett k�rbe. Voldemort v�gigsim�totta a l�ny pikkelyeit hossz�, v�kony ujjaival, s k�zben Lucius Malfoyt figyelte. - Mi�rt ilyen boldogtalan a Malfoy csal�d? A visszat�r�sem miatt? Nem erre v�rtatok m�r �vek �ta?

- De, term�szetesen, Nagyuram. – felelte sietve Malfoy. Remegett a keze, ahogy let�r�lte az izzads�got fels� ajk�r�l. – Ezt akartuk… akarjuk. A f�rfi bal oldal�n, a feles�ge kim�rten b�logatott, szemeit azonban elford�totta a k�gy�r�l �s Voldemortr�l. A jobb oldal�n, Draco a mozdulatlan testet b�multa, gyorsan r�n�zett Voldemortra, majd ugyanilyen gyorsan elford�totta a tekintet�t, megr�m�lve a Voldemorttal val� szemkontaktust�l.

- Nagyuram, - sz�lalt meg egy s�t�tbe burkol�z� n�, az asztal k�zepe t�j�n. – megtiszteltet�s, hogy itt vagy a csal�dunk h�z�ban. Nem is okozhatn�l enn�l nagyobb �r�m�t sz�munkra. A h�ga m�g�tt �lt. Fekete haja �s s�lyos szemh�j� szemeivel ijeszt� l�tv�nyt ny�jtott. Bellatrix meghajolt Voldemort fel�.

- Nem is okozhatn�k nagyobb �r�m�t… - ism�telte Voldemort. Fej�rt kiss� megbillentette, ahogy szem�gyre vette Bellatrixot. – Ez nagy dics�ret t�led, Bellatrix. Bellatrix elpirult, szeme megtelt k�nnyel.

- Nagyuram, tudod, hogy nem hazudn�k neked.

- Nem is okozhatn�k nagyobb �r�m�t… fel�r azzal a boldog esem�nnyel, ami a h�ten t�rt�nt a csal�dodban? Ahogy r�n�zett, Voldemortra, l�tszott, hogy meg van zavarodva.

- Nem tudom, mir�l besz�lsz, Nagyuram.

- Az unokah�godr�l besz�lek Bellatrix. �s a tietek�r�l, Lucius �s Narcissa. A h�ten h�zasodott �ssze Remus Lupinnal, a v�rfarkassal. Igaz�n b�szk�k lehettek r�. G�nyos nevet�s t�rt ki az asztaln�l. N�h�nyan az �kl�kkel vert�k az asztalt. A k�gy�, mivel nem szerette ha h�borgatt�k, d�h�sen sziszegett, de a hal�lfal�k csak r�h�gtek tov�bb a nyilv�nos megal�z�son. Bellatrix arca elv�r�s�d�tt.

- � nem az unokah�gunk, Nagyuram. – kiab�lta t�l a t�meget. – Mi – Narcissa �s �n – nem is besz�lt�nk a testv�r�nkkel az�ta, hogy elvette azt a s�rv�r�t. Ez a k�ly�k nem �rdekli egyik�nket se.

- �s te mit mondasz, Draco? – k�rdezte Voldemort. A hangja csendes volt, �s ez rosszabb volt mintha lehurrogta vagy kinevette volna. – Szeretn�l majd vigy�zni az ivad�kra? A nevet�s most m�g hars�nyabb volt. Draco ijedten n�zett apj�ra, aki viszont a f�ldet fix�rozta, azt�n anyja fel� fordult. A n� alig �rz�kelhet�en megr�zta a fej�t, �s kifejez�stelen arrcal tov�bb b�multa a falat.

- El�g. – mondta Voldemort, a d�h�s k�gy�t nyugtatva. – El�g.

A nevet�snek r�gt�n v�ge lett. - A r�gi csal�dok v�re bemocskol�dott az id�k sor�n. – mondta, mik�zben Bellatrix esedezve n�zett r�. – Meg kell tiszt�tanod ahhoz, hogy �jra eg�szs�ges legyen.

- Igen, Nagyuram. – suttogta Bellatrix, s szeme �jra megtelt a h�la k�nnyeivel. – Az els� adand� alkalommal.

- El kell v�gni a fek�lyt, ami megfert�z minket, eg�szen addig, am�g v�g�l m�r csak a tiszta v�r marad meg… Voldemort felemelte Lucius p�lc�j�t, r�mutatott a testre, majd p�ccintett vele. Az alak egy ny�g�ssel fel�bredt, �s elkezdett harcolni l�thatatlan b�kly�i ellen. - Felismered a l�togat�nkat, Perselus? – k�rdezte Voldemort. Piton feln�zett az arcra. Minden hal�lfal� a foglyot figyelte. Amikor a t�z fel� fordult, a n� megsz�lalt recseg� �s ijedt hangon:

- Perselus, seg�ts!

- �, igen. – mondta Piton, mikor a fogoly megint megfordult.

- �s te, Draco? – k�rdezte Voldemort, mik�zben szabad kez�vel m�g mindig a k�gy�t simogatta. Draco megr�zta a fej�t. Most, hogy a n� eszm�let�n�l volt, nem volt k�pes r�n�zni. - H�t persze, te nem vetted fel a tant�rgy�t. – mondta Voldemort. – Azoknak, akik nem ismern�k, Clarity Burbage professzor a vend�g�nk, aki nemr�g m�g a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola tan�ra volt. A z asztaln�l a felismer�s moraja hallatszott. Egy hi�nyos fogazat� p�pos n�, nevetett.

- Igen… Burbage professzor a boszork�ny- �s var�zsl�pal�nt�kat arra tan�totta, hogy a muglik ugyanolyanok, mint mi… Az egyik hal�lfal� a f�ldre k�p�tt. Clarity Burbage megint Piton fel� fordult.

- Perselus… k�rlek… k�rlek…

- Cs�nd! – sz�lt r� Voldemort, �s egy p�lcaint�ssel eln�m�totta az asszonyt. – Beszennyezte �s elrontotta a var�zsl� gyerekek elm�j�t. Clarity Burbage professzor a m�lt h�ten �rt egy szenved�lyes v�delmet a s�rv�r�ekr�l a Reggeli Pr�f�t�ba. V�lem�nye szerint, nek�nk var�zsl�knak az az egyetlen es�ly�nk a fennmarad�sra, ha muglikkal h�zasodunk… esetleg v�rfarkasokkal… Ez�ttal senki sem nevetett. Nem lehetett nem �szrevenni a len�z�st �s a d�h�t Voldemort hangj�ban. Charity Burbage harmadszor is Piton fel� fordult. Szemeib�l k�nnyek csorogtak az arc�ra. Piton k�z�mb�s tekintettel n�zett vissza r�, majd a n� elfordult.

- Avada Kedavra! A z�ld f�ny a szoba �sszes sark�t megvil�g�totta. Charity hangos puffan�ssal leesett az asztalra, amely ett�l megremegett. N�h�ny hal�lfal� h�tr�bb l�pett. Draco a f�ldre rogyott. - Vacsora, Nagini. – mondta Voldemort, �s az �ri�si k�gy� lecs�szott a v�ll�r�l a f�nyes padl�ra.

ford�totta: Lovizer Tam�s